Pár mondatban a mesterséges édesítőszerekről

Mesterséges édesítőszereket elsősorban cukorbetegség esetén ajánlatos/kell fogyasztani, de sokan fogyókúra alatt is ezeket alkalmazzák. Ezeket a szintetikusan előállított vegyületeket rengeteg kritika éri esetleges egészségkárosító hatásuk miatt, így most ezzel a témával foglalkozunk egy kicsit, és ismerkedünk meg a leggyakrabban előforduló édesítőszerekkel.

Aceszulfám-K

E950-es számú adalékanyag, mely szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből, kénből és káliumból álló vegyület. 200-szor édesebb, mint a cukor, mely sütés-főzéskor is megmarad. Napi elfogadható mennyiség belőle 9mg/testtömeg-kilogramm. A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint biztonsággal fogyasztható, amennyiben betartjuk a megengedett beviteli mennyiséget.

Aszpartám
Az 1970-es évek óta alkalmazzák az élelmiszeriparban, száma E951. A cukor édesítőerejének körülbelül 200-szorosa. Az ilyen édesítőszert tartalmazó élelmiszerek címkéjén olvasható „fenil-alanin forrást tartalmaz” figyelmeztetés valójában a fenilketonuria nevű anyagcsere betegségben szenvedőknek szól. Az aszpartám egyik bomlásterméke a szervezetben ugyanis a fenil-alanin, amely az előbb említett anyagcserezavarban szenvedők számára súlyos mérgezést okozhat. Rengeteg támadás érte, melyek szerint például rákkeltő hatású, vagy tönkre teszi az idegrendszert, ám sokan (többek között a National Geographic is) megcáfolták ezeket a vádakat. Sajnos kellő tudás hiányában ezt nem lehet sem megerősíteni, sem meghazudtolni, azonban annyi biztos, hogy az előírt mennyiséget (20mg/testtömeg-kilogramm) semmiféleképpen nem szabad túllépni belőle.

Ciklamát
Az 1930-as években fedezték fel, mintegy 35-ször édesebb a cukornál. Asztali édesítőszerként is megvásárolható, E-száma E952. Az EU-ban a napi megengedett beviteli mennyiség 7mg/testtömeg-kilogramm. Tudni kell róla, hogy hőálló, tehát ez az édesítőszer sütésre is alkalmas. Amerikában azonban 1969 óta be van tiltva a ciklamát használata, ugyanis patkányokon végzett kísérletek során rákos hatást mutattak ki nála. Ezzel szemben a japánok majmokon tesztelték 24 éven keresztül a szóban forgó édesítőszert, túllépve az ajánlott mennyiséget, és végül semmilyen rákot nem találtak. Az ő megállapításuk szerint főemlősök tehát biztonsággal fogyaszthatják. A világon körülbelül 50 országban engedélyezett, köztük hazánkban is.

Szacharin

Ez tekinthető a legrégebb óta használt édesítőszernek, még az 1870-es években fedezték fel. Édesítőereje legalább 300-szorosa a cukorénak, az E-száma E954. Körülbelül 130 évnyi múltját figyelembe véve sokszor felreppentek róla olyan hírek, melyek szerint rákkeltő hatású, azonban ezt valójában senki sem tudta megerősíteni. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet 2001-ben emberi fogyasztásra biztonságosnak nyilvánította, illetve az EU is engedélyezi használatát bizonyos élelmiszerekben. Természetesen ennél is korlátozták, hogy naponta mennyit lehet bevinni belőle a szervezetbe (2,5mg/testtömeg-kilogramm), így azt ne lépjük túl.

A cukorbetegeknek ételeik és italaik édesítésére nincs sok lehetőségük: vagy választják a kedvező árú, ám mesterséges édesítőszereket, vagy a rendkívül drága fruktózt például. Jó lenne a kettő között megállapodniuk valahol, de sajnos erre egyelőre nincs mód. Nyilvánvalóan mesterséges mivoltuk miatt az édesítőszerek nem gyakorolnak jótékony hatást az emberi szervezetre, viszont nem is károsítják azt nagy mértékben, hogy fogyasztásuk visszafordíthatatlan, gyógyíthatatlan betegségekhez vezessen. Amit mindenki megtehet, hogy alaposan elolvassa az élelmiszerek címkéjét, nagy gondot fordít táplálkozására, nem lépi túl az adalékanyagot megengedett mennyiségét. Sajnos teljes mértékben kikerülni nem lehet őket, mert szinte mindenben fellelhetőek, így hacsak nem termelünk meg magunknak mindent, amit megeszünk és megiszunk, annyit tudunk tenni, hogy számolunk.