Coco Chanel élete és munkássága

Coco Chanel neve se időseknek, se fiataloknak nem ismeretlen. A XX. század elején nők tízezreinek öltözködését formálta át, ugyanis nem bírta nézni, ahogy szenvednek a szoros fűzőikben.

Chanel úgy gondolta, a nők is lehetnek elegánsak, de járhatnak egyben kényelmesen is. Erről így nyilatkozott: „Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.”

Gabrielle Bonheur Chanel 1883. augusztus 19-én, Saumur városában született. Édesapja kalmár, édesanyja varrónő volt. A család sosem élt jómódban, sokat kellett nélkülöznie az öt gyermeknek is. Édesanyja nagyon fiatalon 33 éves korában, tuberkulózis következtében elhunyt. Az érzelmileg instabil apának esze agában sem volt gondoskodni az öt gyermekéről, ezért elhagyta őket. A három lánytestvér cisztercita apácák gondozásába került, a két fiú pedig egy tanyára dolgozni. Gabrielle-re az árvaházban töltött évek nagy hatást gyakoroltak, hat évet élt ott. A későbbi munkáira egyértelműen rányomta bélyegét az árvaház és az apácák kinézete. 18 évesen került ki az árvaház biztonságos falai közül, majd a Notre-Dame-i intézetbe került, ahol megtanult varrni. Először babaruhák és kelengyék varrásából tartotta el magát, de nem akart ebben a szakmában maradni élete végéig.

Vonzotta a színészmesterség, szeretett más emberek bőrébe bújni, akár csak egy éjszakára is. Ennek érdekében Vichy-ben élő nagybátyjához utazott, és ott elvállalt mindenféle szerepet, amit csak ráosztottak. Később sanzonokat is énekelt, első komolyabb sikere a Ki látta Coco-t? ( Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro?). Ezután Gabrielle-ből egy csapásra Coco lett.

Nem volt legendásan szép nő, de vonzó, karizmatikus volt, és színpadi sikerei még inkább fokozták varázsát. Jó módú férfiak legyeskedtek körülötte, Ő pedig fürdött a sikerekben. Első románca Etienne Balsan-nal, a jómódú hivatalnokkal volt. Ő vezette be a felső tízezer köreibe, ahonnan nem is akart szabadulni. Megtanulta tőle az etikettet, hogy hogyan kell társalogni, mikre kell odafigyelni, hogy senkit se sértsen meg, habár ez a románc nem bizonyult tartósnak.

Később megismerkedett Arthur Capellel, akivel szerelme már hosszabbnak bizonyult. Kilenc évig, a férfi haláláig éltek együtt. Coco felhagyott az énekléssel, és 1909-ben a férfihoz költözött Párizsba. Nem kellett volna többé dolgoznia, hiszen a felsőbb körök elvárták, hogy egy nő ne dolgozzék, de Ő ebben is különbözött tőlük. Teremteni akart valamit, amivel a későbbiekben is foglalkozni tud. Ami másoknak a gyermek, Coco-nak az üzlet volt.

A férfi nem kis anyagi támogatásával kalapkészítő műhelyt nyitott. Első sikeres darabja egy egyszerű szalmakalap volt. Letisztult, célratörő és elegáns: ez a hármasság az egész Chanel-ház későbbi darabjaira is jellemző maradt. Nem sokkal később, 1918-ra felismerte, hogy a kifinomult hölgyeknek nem csak kalapokra, de egyéb kiegészítőkre is szükségük van, valamint szívesen viselnek elegáns ruhákat. Szerelme, akit csak Boy-nak hívott, gyermeket akart és feleséget, aki támogatta őt diplomáciai karrierjében. Coco azonban egyik feltételnek sem felelt meg, ugyanis egy abortusz miatt nem lehetett többé gyermeke, és nem is gazdag családból származott. Capell a sikere érdekében megnősült, de viszonyuk Coco-val tovább tartott.

Az első világháború szele meg sem csapta a párizsi elitet, így a bolt tovább bővülhetett, és újak is megnyílhattak. A nők pedig, ahogy várható volt, örültek annak, ami kényelmes. Ekkor dobta piacra azt a kis fekete kosztümöt, ami mára minden nő szekrényében megtalálható. Boltja a hagyományos értelemben vett butiknak felelt meg, melynek polcain ruhák, kalapok, ékszerek és kozmetikumok is helyet kaptak. 1921-ben a nyarat a francia Riviérán töltötte, és ott találkozott Ernest Beaux-al, a híres parfümkészítővel. Megkérte, hogy tervezzen az üzlete számára egy különleges illatú parfümöt, „egy olyan női parfümöt, aminek nő illata van”.

Ebben az időszakban a parfümök virágokból készültek, a parfümkészítő viszont olyan aldehidekkel kísérletezett, amik a desztillálás során virágillatot árasztanak. Kifejezetten Coco számára tehát megalkotta az első mesterséges parfümöt, a Chanel Nr. 5-ot. Különlegessége, hogy a fiola, amiben tárolták, az orosz katonák vodkás üvegének pontos másolata volt. Ezzel a lépéssel is divatot teremtett és nem csak a nők körében, ugyanis innentől kezdve minden nevesebb divatház saját parfümmel rendelkezett.

A második világháború viszont már az Ő üzletén is nyomott hagyott. Kollaboráns vádak miatt végül Svájcba kényszerült menekülni, de a háború után azonnal visszatért. 1955-ben megalkotta az első női válltáskát, amely a hagyományos kézi retikülöket váltotta fel. A világ egyik legtekintélyesebb luxus hotelében, a Hotel Ritz Paris-ben bérelt lakosztályt, és ott is halt meg 1971-ben.

Coco Chanel fáradhatatlanul dolgozott, páratlan eleganciája és kivételes munkabírása vezette sikerre. Akkor is csak ment előre, amikor más már meghátrált volna. Munkássága során olyan hírességéket öltöztethetett, mint Greta Garbo, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe és Jackie Kennedy. A neve örökre összeforrt a női divattal. Érdekes, kalandos életét több filmben, több megközelítésből is igyekeztek visszaadni.