Az örökbefogadásról

Karácsony előtt hajlamosak vagyunk elgondolkozni a világ ügyes-bajos dolgain, mi most az örökbefogadás kérdéseit vizsgáljuk. Szívszorító már csak elképzelni is az egyik legfontosabb családi ünnepet család nélkül.

Először is tisztázzunk pár adatot a témával kapcsolatban. Kezdjük azzal, hogy örökbe adni azokat a 14. életévüket be nem töltött gyerekeket lehet, akiknek szülei meghaltak vagy lemondtak róluk, illetve ha a gyámhatóság emelte ki őket családjukból. Utóbbi esetben a vér szerinti szülők nem tudnak megfelelően gondoskodni saját utódjukról, vagy súlyosan veszélyeztetik a gyermek testi és lelki fejlődését. Örökbe fogadni pedig csak az a 25. életévét betöltött, cselekvőképes személy tud, akit a gyámhatóság nevelőszülőnek minősít egy felkészítő tanfolyam elvégzését követően. Fontos tudni még, hogy az örökbefogadott és nevelőszülei között minimum 16 év korkülönbségnek kell lennie a családjogi törvény szerint. A legtöbb esetben 6 hetesnél idősebb csecsemőt fogadnak örökbe, illetve 3 évnél fiatalabb kisgyermeket.

Nem mellesleg beszélni kell a harmadik félről is, a vér szerinti szülőkről. Róluk sajnos negatív véleménnyel van a társadalom, pedig sok terhes nő nem tud mást tenni. Gyakori az olyan eset például, amikor a kismama partner nélkül marad, a szülők segítségére sem számíthat, ezért egyedül nem tudja felnevelni gyermekét. Ilyenkor lássuk be, sokkal humánusabb az örökbeadás, mint mondjuk az abortusz. Magyarországon az abortusz törvény értelmében a terhesség 12. hetéig hajtható végre művi eltávolítás, utána csak abban az esetben, ha az anya élete valamilyen okból kifolyólag veszélyben van.

Ezek után talán nem meglepő, hogy az örökbeadó anyák többnyire 12 és 25 év közötti hajadonok. Szerencsére több alapítvány, válságközpont jött már létre megsegítésükre, ahol nyugodt körülmények között hordhatják ki a babát. Végül választhatnak, hogy ott maradnak és segítséggel felnevelik vagy örökbe adják gyermeküket. Minden esetben a csecsemő érdekeit kell szem előtt tartani, és számára a legmegfelelőbb döntést meghozni. Ezek az intézmények pszichológusokat és más szakembereket is alkalmaznak, hogy segítsék a bajba jutott anyákat és babákat.

Magyarországon az örökbefogadás két formája ismert: a nyílt, illetve a titkos. A nyílt örökbeadás során a vérszerinti szülő megismeri az örökbefogadót vagy a házaspárt, akikhez a gyermeke kerül. Ez leginkább csecsemők örökbeadásánál gyakori. A másik eset a titkos örökbefogadás, amikor a vérszerinti szülő kiléte nem ismert. Ez az eljárás elsődlegesen nagyobb gyermekek örökbefogadásakor fordul elő. A törvények szerint mindkét fél megszakíthatja a folyamatot, nyílt örökbefogadás esetén a gyermek 6 hetes koráig. A lemondási szándékot a gyámhatóság felé nyilatkozat formájában jelezni kell, akárcsak azt, hogy valaki nevelőszülő szeretne lenni.

A szociális szféra legnehezebb helyzetben lévő intézményei közé tartoznak az árvaellátók. Itt többnyire 4 és 18 év közötti gyermekek élnek, tanulnak és készülnek fel arra, hogy egyedül is boldogulhassanak az életükben. A gyámhatóság sokszor ki is helyezi ezeket a gyermekeket nevelőszülőkhöz, de a legtöbb esetben a nevelőszülők nem képesek felnevelni őket, így sajnos visszakerülnek állami gondozásba. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy milyen az árvák nemi, illetve faji hovatartozása, valamint hogy milyen öröklött jegyeket hoznak magukkal vérszerinti szüleiktől. A nevelés ezeket az öröklött géneket, tulajdonságokat nem képes „kinevelni” az örökbefogadott gyermekből. Budavári Zita a Bölcső Alapítvány vezetője a nevelés kérdéséről így nyilatkozik: „Mi, örökbefogadók, azzal hitegetjük magunkat, hogy a nevelés, a szeretet a domináns és öröklött tulajdonságok hatása csak kisebb arányban érvényesül. Lehet, hogy a genetikusok más véleménnyel vannak, én azt tapasztaltam, hogy valamennyit alakíthatunk, csiszolhatunk, de a hozott adottságok meghatározóak.” Egyébként Ő is a férjével két fogadott kislányt nevel.

Egy egyéjszakás kalandból vagy egy prostituált kalandjából származó babának a legjobb megoldás, ha örökbe adják. Azoknak a csecsemőknek is, akiknek a vér szerinti szüleik nem képesek felnevelni őket, biztosítani számukra a megfelelő ellátást, tényleg jó megoldás ez a rendszer. Mi van viszont a gyermekekkel, akik állami gondozásba kerülnek, és nem kerülnek ki onnan? Ők is megérdemlik, hogy szerető és boldog családban nőhessenek fel, függetlenül attól, hogy milyen volt az életük, miken kellett keresztül menniük. Nevelőszülőnek lenni sok esetben nehezebb feladat, mint saját gyermeket nevelni.

Gondolkozzunk el ezen karácsonykor, hiszen nem csak a családunk felé, hanem a külvilág felé is adhatunk szeretet és odafigyelést. A biztonságot, a szerető családot minden gyermek megérdemli, így ha megengedhetjük, lepjük meg az államilag gondozott gyerekeket is a szeretet ünnepén, akár valami aprósággal. Amennyiben pedig valaki fontolgatja, hogy nevelőszülő lesz, ne habozzon lépni ez ügyben, mert annak ellenére, hogy embert és családot próbáló feladat, mégis maximálisan megéri már a tudat, hogy valakinek teljes életet tudunk biztosítani.