Mit is jelent a boldogság?

Az Uniqa „Higgy magadban” kampányüzenetén elelmélkedve, melyről már egy korábbi cikkünkben írtunk, most rendhagyó módon nem testi egészségünkről ejtenénk pár szót, hanem lelki egyensúlyunk megteremtéséről, melynek egyik alappillérére egyértelműen a boldogság.

De pontosan mi is a boldogság?

Rengeteg szemléletmód, definíció és elmélet született már róla, de valójában elég nehézkesen lehetne keretek közé zárni ezt a „fogalmat”. A boldogság röviden összesítve egy olyan lelki és egyben testi állapot, amikor minden porcikánkat átjárja például az elégedettség, a sikerélmény, az öröm, a megkönnyebbülés vagy a teljes harmónia kellemes érzése. Hogy ezt a mentális állapotot milyen esemény, környezeti tényező váltja ki, az nyilvánvalóan mindenkinél teljesen egyéni és eltérő. Sokak szerint céljaink eléréséhez köthető, de igazság szerint nem csak akkor lehetünk boldogok, ha valamit sikerrel teljesítünk. Boldogsággal tölt el bennünket, ha valaki meglep minket valami aprósággal, ha spontán eszünkbe jut valami szórakoztató emlék, de akár intenzív örömteli érzés járhat át minket akkor is, ha egy filmben, könyvben vagy kedvenc sorozatunkban valami váratlanul jó dolog történik. A boldogság állapotát tehát nem csupán mi érhetjük el, hanem környezetünkből érkező cselekvések is kiválthatják.

Másfelől viszont saját magunk is tehetünk boldogságunkért. Folyamatosan tanulnunk és fejlődnünk kell, ha sikeresek szeretnénk lenni az életben. Na, de ha már itt tartunk, akkor a siker vajon egyenlő a boldogsággal? Ha az élet minden területén nagyon jól tudunk teljesíteni, tehát környezetünk „sikeresnek” talál bennünket, akkor boldogok is vagyunk? Önzetlen, gondoskodó anya vagy apa, kiváló szakember, megbízható feleség, férj, testvér, barátnő vagy barát… Ezek a titulusok vajon automatikusan magával vonzzák a boldogságot? Személy szerint emberként úgy gondolom, a boldogság nem egy folyamatosan fennálló érzés, hanem csupán egy átmeneti, ám olyankor rendkívül erőteljes állapot. Egy pár óra erejéig lelkesedéssel tölt el, ha megdicsérik jól végzett munkánkat, egy pillanat erejéig lelkierővel gazdagodunk egy szeretetteli öleléskor, és megkönnyebbülünk, ha egy olyan személynek önthetjük ki szívünket, aki megért minket. Egy bizonyos idő elteltével azonban ezek megszokottá válhatnak, és már nem járnak olyan nagyfokú boldogsággal, mint először, másodszor vagy sokadszor. Ebből kifolyólag is fontossá válik, hogy ne zárkózzunk el az újdonságoktól, legyünk nyitottak, és ne ítéljünk túl elhamarkodottan.

Különös tehát, de amik boldogságunkat kiválthatják, azok is folyamatosan módosulnak, boldogságunk tárgya átalakul, ahogyan mi is egyfolytában változunk életünk során. Időbeosztásunk sem állandó, hiszen új munkahely vagy órarend esetén egészen más helyzetekkel találjuk szembe magunkat. Például fél éve még szerettünk sütni-főzni a családnak, jó volt látni étkezés közben a mosolygó, elégedett arcokat, de ez most már a megnövekedett munkamennyiség miatt alig fér bele időnkbe, így boldogság helyett egy plusz nyűgnek, idegeskedésnek minősül. Vagy amíg nem voltunk végzős diákok a középiskolában vagy az egyetemen, addig voltak bizonyos hobbijaink, sporttevékenységeink, amiket türelmetlen várakozás előzött meg, majd rendkívüli boldogságérzet követett, ám most csak „idegesítő tényezők”, melyek elvonják a tanulásról a figyelmünket, lassítják a folyamatot.

A boldogság tehát egy átmeneti állapot, melynek „kiváltó oka” minden egyes embernél más és egyben változatos, illetve velünk együtt folyamatosan módosul. Ez a megfoghatatlan, körülírhatatlan érzés talán azért is olyan intenzív, mert egyfajta izgalommal párosul, hiszen rendkívül sokrétű és nagyon sokfelől érhet el minket.

Valószínűleg mi magunk sem tudjuk pontosan, mi tenne minket boldoggá jelen pillanatban, amíg váratlanul el nem ér minket: egy mosoly, egy üzenet vagy egy biztató szó.