Hogyan lehetünk boldogok?

Míg egy korábbi cikkünkben a boldogság mibenlétét próbáltuk kicsit megfogható formába önteni, addig mostani írásunkban arról szeretnénk pár szót ejteni, hogy miként is érhetjük el a boldogságot.

Bár, ahogy korábban is írtuk, ez teljesen egyéni, de azért talán van néhány alapelv, melyeket követve bárki elérheti az örömteljes állapotot.

Először is menjünk végig néhány alapvető kritériumon, amelyek talán magától értetődőek, mégis nélkülözhetetlenek. Ezek közül az egyik az egészség, vagy ahogyan a latin eredetű közmondás is tartja: ép testben ép lélek. Ezt leginkább úgy érdemes értelmezni, hogy erős immunrendszerrel, kellő mennyiségű energiával, ellenállva a fertőzéseknek, betegségeknek közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy lelkünk is egészséges legyen, hogy boldogok lehessünk. Ezért nyilvánvalóan tennünk kell például egészséges táplálkozással, megfelelő mennyiségű folyadékbevitellel, rendszeres testmozgással és mindenféle szervezetünkre káros anyag elkerülésével. Ez igazából egy érdekes kérdés, hiszen lehetséges, hogy le kell mondanunk olyan dolgokról, amiket egyébként szeretünk és boldogságérzetet okoznak, másrészt erőt kell vennünk magunkon a sportoláshoz. Amennyiben viszont tudatosítjuk önmagunkban, hogy mit miért teszünk, illetve mit nyerünk ezzel az egésszel, akkor másként fogunk hozzáállni. Sokan, akik lemondtak az édes élvezetekről, mint például csokoládéról, cukorkákról, süteményekről, arról számolnak be, hogy egy bizonyos idő elteltével már nem is kívánják őket. Akik pedig hozzászoknak a rendszeres sporttevékenységhez, hiányérzetet ébreszt bennük, ha kihagynak egy edzést. Ennek megfelelően tehát el kell jutnunk egy olyan szintre, ahol már valóban örömmel tölt el bennünket a testünket már-már kínzó edzés, és az édességek helyetti gyümölcs és zöldség nassolás.

Másik alapja boldogságunknak az anyagi biztonság, bár ez igen relatív dolog. Egyre több helyen olvasni például olyan emberekről, akik teljesen száműzték életükből a pénzt. Nincs otthonuk, ám önkéntes munkákért kapnak ingyen szálláshelyet, nincs pénzük moziba menni, ám kerti munkáért vagy egy kis bébiszitterkedésért cserébe megkapják a hőn áhított mozijegyet. Itt-ott besegítenek, de nem pénzért, hanem szállásért, ételért és olykor egy-két szórakozási lehetőségért. Ez természetesen sokaktól idegen életmód, de egyre többen csatlakoznak ehhez az életviteli formához. Visszakanyarodva a megszokotthoz: szükségünk van egyfajta anyagi biztonságra, hogy boldogságunknak ne álljon útjába egy olyan apróság, mint a pénz. Hiszen nem önmagában a pénz fog minket boldoggá tenni, hanem amit vásárolunk belőle, amire költjük. Legyen ez az összes számla befizetése, esetleg valami elektronikai készülék, egy új hangszer, ajándék egy barátnak, családtagnak, adomány egy alapítványnak vagy akármi, ami örömmel tölt el bennünket. A pénzkérdésen azonban tudnunk kell átlendülni, mert bár alapvető szükségleteinket megoldhatja, de önmagában nem boldogít. Ha folyamatosan kapnánk minden hónapban egy hatalmas zsák pénzt, egy bizonyos idő elteltével már nem tudnánk mihez kezdeni vele, értelmét vesztené az egész. Nem a fizetésünktől leszünk boldogok, hanem a tudattól, hogy megdolgoztunk érte, és megérdemeljük, amire aztán elköltjük.

Embertársainkkal kialakított kapcsolataink talán legfontosabb alkotóelemei boldogságunknak. Egy család, akire jóban és rosszban is számíthat az ember mindennél nélkülözhetetlenebb. Gondoljunk csak azokra, akiknek ez nem adatott meg, és ezt a terhet, ezt a hiányt egész életükön át magukkal kell cipelniük, mint egy soha be nem gyógyuló sebet. Megpróbálhatják befoltozni, de a család nem helyettesíthető barátokkal, munkatársakkal, egészséggel vagy pénzzel. Amennyiben van egy összetartó családunk, ám döntenünk kell köztük vagy egy életünk végéig biztosított luxus élet között, minden bizonnyal családunk mellett tennénk le voksunkat. Elsőre talán bizonytalanak lennénk végső döntésünket illetően, de hamar ráébrednénk, hogy valójában nincs is mit mérlegelnünk, mert egyáltalán nincs egy szinten a kettő. Nagyon sokan nem tudnak túllépni önzőségükön, ám nem csak mások, hanem saját magunk érdekéért is meg kell találnunk az arany középutat. Az önzetlenség sajnos nem minden esetben térül meg, és bolondok lennénk, ha azt gondolnánk, véget nem érő önfeláldozások sorozatával ép elmével tudnánk leélni életünket. Meg kell tanulnunk önzetlenül segíteni másokon, de csak addig, amíg saját életünket is kézben tudjuk tartani.

Tudnunk kell kiiktatni olyan érzelmeket, mint a féltékenység, az irigység, fel kell ismernünk és le kell csillapítanunk őket. Az erre pocsékolt energiát inkább töltsük el gondolkodással, hogy mi magunk hova tudnánk fejlődni még, és tiszteljük mások képességeit, tanuljunk egymástól és tanítsuk egymást. Ilyen hozzáállással elérhetünk egyfajta lelki harmóniát, mely által megint csak közelebb kerülhetünk a boldogsághoz. Persze végtére csak emberek vagyunk, akik megpróbálják a számukra helyesnek vélt úton élni életüket, melynek során számos olyan helyzet keletkezik, amikor egyszerűen kicsúszik kezünk közül az irányítás. És pontosan ezekben a helyzetekben tudunk majd családunkhoz fordulni, hogy visszaállíthassuk a folyamatot a megszokott medrébe, ezért sose mondjunk le róluk.