Mennyire megbízhatóak az Anhui és a Clungene gyorstesztek?

Járványügyi szempontból a COVID-19 fertőzöttség, illetve fertőzőképesség diagnosztizálása kulcsfontosságú szereppel bír, hiszen az azonosított személyek elkülönítésével visszaszorítható a járvány további terjedése. Hazánkban a SARS-CoV-2 vírusfertőzés kimutatására leggyakrabban a PCR-módszert alkalmazzák, de emellett elérhetőek szerológiai gyorstesztek is.

A vírus örökítőanyagának kimutatása PCR-módszerrel egy több órán át tartó folyamat, melyhez speciális eszköz és szaktudás szükséges. Világszerte ezt tartják a legmegbízhatóbb diagnosztikai lehetőségnek, ez azonban azt vonja maga után, hogy a reagens- és fogyóanyag-gyártó cégek nem mindig tudnak időben reagenst szállítani, és emellett ez a vizsgálati módszer sokkal költségesebb, mint a gyorstesztek kivitelezése. Utóbbiak megbízhatóságáról viszont folyamatosan jelennek meg hírek, megkérdőjelezve szenzitivitási és specificitási képességüket. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara egy közleményt adott ki “A specifikus IgM- és IgG-antitesteket detektáló gyorstesztek értéke a SARS CoV-2 vírusfertőzés kimutatásában” címmel, mely az Anhui és a Clungene által gyártott gyorstesztek diagnosztikai teljesítményének vizsgálatáról szól.

Ezekhez a szerológiai gyorstesztekhez vérminta szükséges, melyből kimutathatók a szervezetben, a vírussal szemben képződő IgM- és IgG-típusú ellenanyagok. Ezen típusú tesztek előnyei közé sorolható, hogy gyorsak (az eredmény 15 percen belül rendelkezésre áll), és hogy a procedúra nem igényel speciális szaktudást. Az antitestek azonban csak körülbelül a fertőzés 5-7. napjától jelennek meg, így amennyiben ennél hamarabb történik a vizsgálat, ez a típusú teszt még nem fogja tudni kimutatni a vírusfertőzöttséget. Emellett álpozitív eredményt is nyújthat, például keresztreakció más fertőzés vagy gyulladásos válaszreakció következtében. Többségét tekintve kínai vállalatok kezdték el forgalmazni az antitestek kimutatására alkalmas gyorsteszteket, viszont eleinte nem sok információ állt rendelkezésre ezen termékek diagnosztikai teljesítőképességéről. Az ilyen típusú tesztek kifejlesztése normál esetben egy évekig tartó procedúrát vesz igénybe, hogy ki lehessen szűrni az esetleges interferenciát okozó tényezőket, technológiai problémákat, és megfelelő minőségellenőrzést lehessen végezni. A COVID-19 kezdetén beszerezhetővé vált gyorsteszteknél erre az eljárásmenetre egyértelműen nem volt elegendő idő.

A Semmelweis által végzett vizsgálat eredménye szerint az Anhui teszttel 33, míg a Clungene teszttel 35 személyt tudtak azonosítani 100 fertőzöttből. Álpozitív eredményt pedig 27, valamint 15 esetben regisztráltak. A vizsgálataik alapján megállapították, hogy az Anhui és a Clungene gyorstesztek a COVID–19-fertőzött, illetve aktuálisan fertőző személyek azonosítására nem alkalmasak. Alacsony teljesítőképességük hátterében több minden is állhat. Előfordulhat például, hogy egyes betegeknél az antitestek nem egy, hanem a megfertőzéstől számított két hét után jelennek meg. A 2020. március 16. és április 14. között, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar által végzett vizsgálat során 20120 tesztet végeztek el. Az eredeti közlemény és a pontos eredmények az alábbi linken érhetők el: A specifikus IgM- és IgG-antitesteket detektáló gyorstesztek értéke a SARS CoV-2 vírusfertőzés kimutatásában