Az alkoholizmusról

Magyarországon több mint 700.000 főre tehető az alkoholisták száma, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindenki ismer a közvetlen közegében alkoholfüggő egyént.

Azt viszont, hogy hogyan kezdődik, és hogyan segíthetünk a kilábalásban, kevesen tudják. Hisszük vagy sem, egy évben az egy főre eső alkoholfogyasztás 12 liter/fő. A rendszeres alkoholfogyasztás 14-18 éves kor között kezdődik. A férfiak érintettebbek többnyire, de sajnos a nők között is vannak, akik hajlamosak rá, ha nem is olyan nagy számban. Ezzel szemben a teljes magyar lakosság 20-25%-a egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, ami kifejezetten jó aránynak tekinthető.

Az alkoholizmus fogalmát minden esetben a már alkoholtól függőségbe került emberre értjük, mikor már az egész életét az alkohol tölti ki. A szociális érzékenység többnyire megszűnik, az anyagiak is az ital köré rendeződnek. A társas érintkezés formái mind inkább romlanak, később meg is szűnnek. Az alkoholista általában mindvégig azt gondolja, hogy bármikor leállhat az ivással, hogy képes saját magát kontrollálni.

Az alkoholtól való függőség nem egyik alkalomról a másikra alakul ki, jól elkülöníthető fázisai vannak. A legtöbb esetben társas ivással indul, sokszor már egészen fiatal korban. Az egyén egész héten a hétvégét várja, és már előre eldönti, hogy kikkel, mely szórakozóhelyen fog berúgni. A társak pedig mindebben partnerek, sőt akár még bíztathatják is a személyt a mértéktelen ivászatra. Az első szakaszban előfordulhat még az úgynevezett feszültségcsökkentő ivás is, amikor az illető a felgyülemlett belső feszültséget alkoholba fojtja, de ez persze inkább felnőttkorban jellemző.

A második fázis, amikor napi szinten aktualizálódik az alkoholfogyasztás. A függő ilyenkor úgy érzi mintha az ital mindig is elengedhetetlen kelléke lett volna a mindennapok során. Ez az a szakasz, amikor – bár nagyon ritka – ha felismeri függőségét és van még akaratereje, akkor sikeres lehet még egy terápia. Az alkoholista azonban sok esetben nem is veszi észre, hogy egyre rendszeresebben iszik alkoholt. Esetleg a közvetlen környezetnek már feltűnik, de inkább ők is elbagatellizálják a dolgot. Az ivó nem bántja a családot, dolgozik, tesz-vesz a ház körül, tehát a kontrollvesztés még nem alakult ki. Az elfogyasztott mennyiség hozzávetőlegesen kevés: egy feles pálinka, esetleg napi egy sör. Ez abban az esetben veszélyes, ha rendszereződik az elfogyasztott mennyiség, például minden nap egy feles esténként.

Ha az alkoholista elindult a lejtőn lefelé, akkor nehéz megállítani, sőt a legtöbb esetben szinte lehetetlen feladat. Nem kell hozzá sok idő és egyre nagyobb mennyiségre van szüksége a kellemesen módosult tudatállapot eléréséhez. Ekkor már előjönnek egyéb dolgok is, mint a tagadás, a tudat beszűkülése, dolgok elfelejtése, testi tünetek megjelenése. Az alkoholista ember aluszékonyabbá, feledékenyebbé és megbízhatatlanná válik, megfigyelhető az érzelmi és a hangulati ingadozás. Az alkoholos befolyásoltság alatt az egyén bánthatja a családját, eltávolodhat a barátaitól, erőszakosabbá, agresszívabbá válhat.

Az alkoholizmus egyfajta pszichés betegség, akár tünetmentes időszakok is előfordulhatnak, de a vágyódás és az elvonás tünetei sosem tűnhetnek el teljesen. Nagyon nehéz eljutni addig, hogy az alkoholista rájöjjön, függő lett. A család ebben nem segíthet, erre az embernek magának kell rájönnie, és nem utolsó sorban akarnia kell a segítséget. Rá kell ébrednie arra, hogy ha így folytatja az életét, akkor idő előtt vet véget neki. A legtöbb segítséget akkor adhatjuk, amikor sajnos olyan tragédia éri az alkoholistát, amitől rájön, milyen következményei vannak életvitelének. Az alkohol problémákkal küzdők mindösszesen 30%-a kér évente orvosi segítséget, és vállalkozik az elvonókúrára.

A legtöbben sajnos csak akkor mennek orvoshoz (ha egyáltalán mennek), mikor az előrehaladott állapot miatt már nagyon nehéz segíteni betegségükön. A testi tünetek kialakulásával az alkoholista, ha szégyelli is, nem tudja tovább titkolni mennyire mélyre süllyedt. A kilábalás igazi embert próbáló feladat, amikor elengedhetetlen, hogy legyen a küzdelemben pozitív segítség. Ebben a legfontosabb szerep a családtagoké, akik remélhetőleg még nem hagyták teljesen magára a függőségben szenvedő egyént. A megoldás minden esetben a teljes alkohol elvonás, az absztinencia.