A Mikulás története

Idén is elérkezett a Mikulás napja, amikor is a gyermekek csizmáiba édesség kerül, és a felnőttek is egyre közelebb érzik magukhoz a karácsony szellemét. Most annak jártunk utána, hogy honnan ered a Télapó története.

 A legenda vajon igaz lehet?

A Mikulás legendája Szent Miklós életére vezethető vissza, aki Myra püspöke volt a Kr. u. IV. században. Egy alkalommal meghallotta a templomban, hogy egy apa hozomány hiányában nem tudja férjhez adni három leányát. Elhatározta, hogy az apjától örökölt pénzének egy részét nekik adja, és abban az évben, decemberben kettő arannyal teli erszényt tett az apa ablakába. Ezt a következő évben ugyanakkor megismételte, hogy minden lány ki tudjon házasodni. A harmadik évben ki szerette volna deríteni az apa, hogy ki a jótevő, hogy megköszönje a nagylelkű adományokat. Miklós azonban azt válaszolta, hogy egyedül Istennek tartoznak hálával, neki nem. Miklós püspök nevéhez egyébként sok másik csoda köthető, például a három halálra ítélt férfi megmentése, vagy a tengeri vihar lecsendesítése. Halála pont december 6-án következett be, így a katolikus egyház ezt a napot választotta a Mikulás ünnepnapjává. Szent Miklós a gyermekek és a diákok védőszentje, Magyarországon pedig Kecskemét város védelmezője.

A Mikulás szó eredete:

A Mikulás szó szlovák eredetű kifejezés, ünnepe december 6-án, Miklós napon van. Magyarországon az 1870-es években kezdett elterjedni, de a Rákosi-diktatúra vallásellenessége miatt az orosz Fagy Apó tükör fordítását a Télapó kifejezést vettük át. A Tél Apó kifejezés különírva az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatása szerint már korábban is létező szó volt, és többek között feltűnik Arany János Téli vers című művében is, ami 1850 körül keletkezett. Az egybeírt változattal 1927-es feljegyzésekben találkoztak először a nyelvészek, de annyi biztos, hogy 1933-ban már tartottak Télapó ünnepségeket az óvodákban.

Tél Apó, avagy Fagy Apó?

Egyes – főleg germán – feltételezések szerint a Tél Apó vagy Fagy Apó Odin főisten elhíresült változata. Az isten kettőssége, jó és rossz szokása mutatkozik meg december 6-án, hiszen ajándékot visz a jó gyerekeknek, a rosszaknak pedig virgácsot vagy szenet. A néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának répát és zabot tettek ki, később ez a szokás alakult át a Mikulásnak szánt kekszre és tejre. Az északi fagyos táj démona vagy istene a skandináv kultúrkörben is elterjedt. Ott Yule-nak hívták, de később a lappföldi Joulupukki figurája azonosult legjobban a Mikulás alakjával.

A magyar falvakban a 20. század végéig ismert néphagyomány volt a „miklósolás”. Ez azt takarta, hogy az idősebb nők álruhát öltve járták a házakat és ajándékosztás előtt megkérdezték a szülőket, hogy jó volt-e a gyermek az évben, megtanulta-e a leckéjét rendszeresen, és tud-e imádkozni. Ezt követően elmondták közösen a Mi Atyánkat, és a gyermek apró csomagot kapott édességgel, almával. Ezt a szokás kiszorította a jóságos keresztény Mikulás szokása.

Modern Mikulás:

A modern Mikulást többnyire piros subát viselő idősebb férfiként ábrázolják. Idővel kapcsolódtak hozzá azok az ismert körítések is, minthogy a Mikulás az Északi sarkon lakik, ahol egész évben manói segítségével készíti a gyermekeknek az ajándékokat, majd december 5-én felkerekedik, hogy rénszarvas húzta szánján szétossza őket a világban. A gyerekek pedig leírják, lerajzolják, hogy mit szeretnének kapni, majd ezt valamilyen úton-módon eljuttatják a Mikulásnak.

Nem is a Mikulást várja minden gyermek?

Persze a világon nem mindenhol így ünnepelnek. Spanyolországban a három királyt várják a gyerekek vízkeresztkor, vagyis január 6-án, Olaszországban pedig egy jóságos boszorkány, Befana osztja az ajándékokat. Vannak azonban ennél furcsább szokások is. Az orosz gyermekekhez például Bábuska Nagyanyó érkezik, aki fel akarta tartóztatni a három királyt, hogy velük tarthasson a kis Jézushoz. A királyok azonban ezt nem engedték, ezért azóta is házról házra jár és keresi a gyermeket. A skandináv országokban a Mikulás manói ilyenkor elszabadulnak, hogy megtréfálják az embereket, de ha enni adnak nekik, rögtön barátságosak lesznek. Angliában és Amerikában pedig a Mikulás karácsonykor érkezik.

A jó gyermekek megajándékozása az egész világon elterjedt szokás, de ilyenkor sem az a fontos, hogy mi kerül a Mikulás csomagba, hanem a szeretet és az odafigyelés. Ez a nap nem a kapott édességről kell, hogy szóljon, hanem az ajándékozás öröméről, hiszen jobb adni, mint kapni.