Az advent időszaka

Az Advent szó latin eredetű, az „adventus Domini” kifejezésből lett lerövidítve, mely azt jelenti, hogy Jézus eljövetele. A várakozás időszakát takarja.

Eredete egészen a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, amikor is VII. Gergely pápa kijelölt négy vasárnapot a böjti időszaknak, Jézus születése előtt. Az első vasárnap Szent András napjához kell, hogy közel essen, vagyis november 27. és december 3. közé, az utolsó pedig Szenteste, tehát december 24-e előtti vasárnap kell, hogy legyen. A várakozás időszaka eredetileg 40 napig tartott, amikor a hívők szigorú böjtöt tartottak, és minden hajnalban misére jártak. A szám kettős jelentőségű: először is utal arra, hogy Jézus 40 napig böjtölt a pusztában, másodszor pedig a 40 hetes várandóssági időszakot is szimbolizálja. VII. Gergely pápa naptár reformjának köszönhetően az advent 4 hétre rövidült le.

Ilyenkor tilos volt a hangos zene, az ünneplés és a lakodalmak tartása, még temetést sem volt. Ezt az időszakot a befelé fordulásnak és a csendességnek szentelték. A várakozáshoz azonban az idők során több kisebb ünnep, népi hagyomány kapcsolódott be. December 6-án például Mikulás napja van, amikor a gyermekek apró finomságokat kapnak, és ott van december 13. is, Luca napja. Az a szokás járta, hogy az aznapra elkészített Luca-székre állva a fiatal férfiak megláthatták, ki a boszorkány. A széket elégetve pedig a boszorkány is távozott az élők soraiból. Ehhez aztán hozzákapcsolódott a férfineveket rejtő Luca-gombóc készítése is. Ennek az volt a lényege, hogy a főzés során az a gombóc, amelyik először a felszínre jutott, tartalmazta a jövendőbeli nevét.

Az adventhez egyéb szimbolikus dolgok is kapcsolódnak, ezek közül a legismertebb az adventi koszorú. Az első koszorút a XIX. század közepén egy evangélikus lelkész készítette. Egy árvaház kis lakói már türelmetlenül várták a karácsonyt és az ajándékokat, ezért a lelkész azt találta ki, hogy egy szekérkeréken minden nap elhelyezett egy-egy gyertyát, összesen 24-et. Később ezt a hagyományt mások is átvették, de már csak négy gyertyával, ami a vasárnapokat jelölte. Minden gyertya mást szimbolizál. Az első a hitet jelképezi, a második a reményt, a harmadik Szűz Máriát és az örömöt, a negyedik pedig Isten szeretetét. Minden vasárnap a katolikus, majd később más egyházak templomában is meggyújtották a gyertyákat. Ez a szokás egyben a fény győzelmét is jelentette a sötétség felett. A köralak ugyanis véd az ártó szellemek ellen, míg az örökzöldek távol tartják a gonoszt, a boszorkányokat, a démonokat, a rosszakaró szellemeket. Ebből kifolyólag az elkészült koszorút kezdetben még gyertyák nélkül az ajtóra erősítették.

A pogány vagy hitetlen emberek ebben az időszakban a jó termésnek is örültek. A kemény mezőgazdasági munka befejeztével jövendölésekbe kezdtek, hiszen kíváncsiak voltak, a következő év mit tartogat számukra. Például egy metszett ágat vittek be a házba, amely ha karácsonyra kizöldült, jó termés ígérkezett. Szokás volt még Luca napján kukoricát ültetni, mely ha december 24-ig kicsirázott, szintén jó termésre lehetett számítani. Luca napja egyébként a Skandináv országokban sokkal fontosabb ünnep, mint nálunk.

Szimbolikus jelentőségű az elmaradhatatlan adventi naptár, melynek használata a XX. század első éveiben kezdődött. Az első ilyen naptárat egy édesanya készítette türelmetlen gyermekei számára. Egy egyszerű kartonra 24 darab csokoládét erősített, és a gyerekek minden nap csak egy csokit ehettek meg a tábláról. Manapság csupán a kreativitás szabhat határt az adventi naptáraknak. Idő hiányában természetesen az üzletekből is beszerezhető egy tucat-darab, de igazán hangulatos csak a sajátkészítésű tud lenni, amelybe valóban olyan édességeket, apróságokat rejtünk, amiket szeretünk.

Az adventi időszak mindenképpen kellemes hangulatban telik, legyen szó akár szegényes vagy tehetősebb költségvetésről. Az üzletek felöltik az ünnepi dekorációt, többnyire leesik az első hó, megnyitnak a karácsonyi vásárok. Erre a pár hétre talán mindenki szívét felmelengeti egy kicsit a szeretet, adakozóbbak vagyunk, és hátrahagyjuk a mai világban elterjedt közömbösséget, ridegséget és kegyetlenséget.