Hogyan is alakultak ki a mai fürdőruhák?

Elkezdődött a nyár, felmelegedett a hőmérséklet, és ezzel párhuzamosan megtöltődtek a strandok, tengerpartok emberekkel, előkerültek a bikinik. Gondoltátok volna, hogy a mai fürdőruhák őse körülbelül 300 évvel ez előttről származik?

Az első kifejezetten fürdésre szánt ruhadarabok a 18. században alakultak ki, amikor is a nyilvános fürdőzés egyre népszerűbbé vált. Ezek a darabok még tényleg ruhák voltak, pontosabban inkább egy köntöshöz hasonlítottak. Legfőbb funkciójuk a napfény elleni védelem volt, és persze, hogy szinte mindent takarjanak a kíváncsi tekintetek elől. Képzelhetitek, milyen komplikált lehetett bennük mozogni a vízben, de mindennek tetejébe még súlyokat is varrtak a ruhák aljába, hogy fel se libbenhessenek.

Szerencsére a 19. században az úszás közkedvelt tevékenységgé vált, ezért újfajta fürdőöltözékre volt szükség, melyben könnyebben lehetett mozogni a vízben. Ez a törekvés végül egy térdig érő egybe ruhát eredményezett, ami azért még közel sem volt tökéletes, hiszen fel kellett venni alá egy bő nadrágot is.

A következő század elején már kissé lazultak az erkölcsi normák, így olyan fürdőruhákat viselhettek a nők, melyek nem takarták el teljes alakjukat. Sőt, a karjuk és a lábuk egy része már teljesen szabad volt! Ez a szett egyébként kötött anyagú felsőrészből és egy picivel térd fölé érő passzos nadrágból állt, de ezeket hamarosan felváltották a latexből készült darabok.

Az első bikinit Louis Reard ruhatervező „találta fel” 1946-ban. Persze hatalmas botrányt kavart vele, még modellt is alig talált hozzá, hogy bemutathassa. Még jó 10 év kellett hozzá, hogy felkészüljön rá a világ. Végül is a korszak szexepilje, a francia Brigitte Anne-Marie Bardot robbantotta be a divatba, aki jelleméből adódóan imádta a sokakat megbotránkoztató bikinit.

Kis idő elteltével azért már elfogadták e szokatlanul keveset takaró fürdőöltözéket, de aztán 1964-ben jött Rudi Gernreich divattervező a monokinijével, amely egy felsőrész nélküli fürdőruha volt. Ez már aztán tényleg hatalmas port kavart, méghozzá oly annyira, hogy betiltották viseletét, sőt bírságot szabhattak ki érte. Persze a divattervezőt ez nem igen hatotta meg, így 1974-ben az egyrészes női és férfi tangadresszt is bemutatta. Ebből alakult ki aztán a brazil találmányú tangabugyi, de ez a strandon napjainkban már nem túl trendi.

Ezek után a ’90-es években már igazából nagy meglepetést nem tudtak okozni a ruhatervezők, inkább csak finomítgatták a fürdőruhákat a kor divatjához. Például ekkor fejlesztették ki a push-up felsőrészt, melynek célja a kinézetre nagyobb, feszesebb mellek kialakítása volt. A fürdőruha alsókat tekintve pedig egyre kisebb és kisebb darabok kerültek az üzletek polcaira.

A jelenlegi helyzetet ismeritek: szinte nem lehet két egyforma fürdőruhát látni a strandokon, tengerpartokon. Egyszerűen annyi fazonú, stílusú, mintájú és színű darab kapható, mindenféle csattal, gyönggyel díszítve, hogy nagyon lecsökkent annak a valószínűsége, hogy szembe jön veled a strandon egy ugyanolyan.