A vérképző rendszer megbetegedései II.

Előző cikkünkben tehát az ITP-vel, a mostaniban pedig a leukémiával és annak típusaival ismerkedünk meg.

Mi a leukémia?

A leukémia a fehérvérsejt szám megugrásával járó rákos betegség, de ebben az esetben nem beszélhetünk daganatos megbetegedésről. Itt lényegében az történik, hogy a csontvelő, mely a három fő sejtet termeli (vörösvértest, fehérvérsejt, vérlemezkék), elkezd olyan fehérvérsejteket termelni, melyek nem megfelelően, kontrollálatlanul fejlődnek. A működésképtelen sejtek folyamatos termelődése idővel „nem hagy helyet” az egészséges példányoknak. Amennyiben túl nagy mennyiség jön létre ezekből a fehérvérsejtekből, kiszabadulnak a csontvelőből a vérkeringésbe, és ezt követően jelennek meg először a tünetek.

A betegség tünetei

Ezek között szerepel például, hogy a beteg hajlamos lesz bizonyos fertőzéseket könnyen elkapni, melyek folyamatosan visszatérnek, hiszen az éretlen fehérvérsejtekkel nem tudja legyőzni a betegségeket. Előfordulhat vérzékenység (nyálkahártya bevérzések, megmagyarázhatatlan zúzódások) az elégtelen számú vérlemezkék miatt. A sok fehérvérsejt termelődése mellett kevés vörösvértest tud létrejönni, így vérszegénység alakul ki, mely krónikus fáradékonysághoz és a beteg sápadtságához vezet. A leukémiás sejtek továbbá felhalmozódhatnak a nyirokcsomókban, a májban, a lépben vagy a vesében, melyek ettől megnagyobbodhatnak, megduzzadhatnak. Ezek a tünetek azonban nem elég specifikusak ahhoz, hogy egyértelműen leukémiára utaljanak. A betegség pontosan kimutatható csontvelő vagy nyirokcsomó biopsziából, esetleg röntgen, CT, ultrahang vagy MR vizsgálat által, illetve a vér különféle vizsgálataiból. Mivel a vér valójában folyamatosan változik, így előfordulhat, hogy a kezdetekben még nem mutat konkrétan leukémiára utaló jeleket egy vérvétel. Sokszor nem is a fehérvérsejtek jelennek meg kiugróan magas számban, hanem a vörösvértesteknél figyelhető meg drasztikus csökkenés.

Fajtái

A leukémiát 4 fő típusba lehet sorolni, melyek rövidítése a következő: ALL, AML, CLL, CML. A csoportok aszerint különülnek el, hogy mely fajtájú fehérvérsejteknél figyelhető meg a rákos elváltozás: mieloid vagy limfoid. Továbbá a betegség lefolyásának sebessége alapján van akut (lassabb) és krónikus (gyorsabb lefolyású) fajtája.

Az ALL – vagyis akut limfoid leukémia – legnagyobb számban gyermekeknél fordul elő, de felnőtteknél is kialakulhat, főleg 60 éves kor felett. Ez esetben a T vagy a B limfociták és előalakjaik tekintetében figyelhető meg a rákos elváltozás. Az AML (akut mieloid leukémia) az akut leukémiai megbetegedések másik válfaja. Ez esetben a monociták vagy granulociták lesznek leukémiás sejtek. Ritkábban előforduló fajtája a leukémiának, ám halálozási rátája sajnos igen magas. Az AML inkább felnőtteknél fordul elő, dohányzással, alkoholfogyasztással magasabb a kialakulás lehetősége.

A CML, vagy krónikus mieloid leukémia a fehérvérsejt-képzés mieloid vonalából indul ki. Az életkor előrehaladtával folyamatosan emelkedik kialakulásának lehetősége, azonban ritka. A CML esetében gyakori tünet a fogyás, a vérszegénység, a fáradékonyság, illetve a lépmegnagyobbodás. Ez esetben viszont a nyirokcsomók duzzanata nem jellemző. A betegség előrehaladtával átalakul akut mieloid leukémiává, amelyből már csekély a gyógyulás valószínűsége. A krónikus leukémia másik típusa a CLL, mely 40 éves kor alatt nem igazán alakul ki. Felnőttkori leukémiás megbetegedés, mely a B-limfocitákat érinti. Tünetei között szerepel a vírusokkal és baktériumokkal szembeni ellenállóképesség romlása, így visszatérő fertőzések figyelhetőek meg. Előfordul még fokozott vérzékenység, fáradékonyság, de a betegség elején még általában tünetmentesek az emberek. Nagyon hosszú lefolyású betegség, így az immunrendszer csökkent működése miatt idő közben fellépnek autoimmun betegségek, vagy akár más daganatos megbetegedések is kialakulhatnak.

Kezelése

A leukémia kezelése először általában csak a tünetekre irányul, mint a vérszegénység vagy az éppen aktuálisan zajló fertőzés. Ezzel párhuzamosan aztán elindítják a gyógyszeres kemoterápiát, mely a leukémiás sejtek szaporodását gátolja meg. Többféle készítmény is létezik, mind más és más hatással, melyeket akár kombináltan is alkalmaznak. Másik módszer a sugárkezelés, mely az összes sejt szaporodását meggátolja, így a leukémiás sejtek javarésze elpusztul. Ezek a kezelések sajnos borzalmas mellékhatásokkal járnak, így támogató kezelés is szükségessé válik.

Míg az ITP-s megbetegedések nőknél fordulnak elő nagyobb valószínűséggel, a leukémia inkább a férfiaknál. Fontos a korai felismerés, mert így nagyobb valószínűséggel gyógyítható, de természetesen a fentebb elsorolt tünetek nem elég specifikusak ahhoz, hogy azonnal leukémiára gondoljunk. Fontosnak tartjuk viszont, hogy minél többen megismerjék ezeket a betegségeket, hogy magukon, illetve másokon időben fel tudják ismerni a jeleket, illetve ilyen ismerős esetében tudják, min megy keresztül.