Yves Saint Laurent élete és munkássága

A filmipart is megihlető divattervezőről sok helyen olvashatunk, hallhatunk. Az egész divatvilágot egy magasabb szintre emelte, így méltán van helye elődei sorában.

Algériában született 1936-ban, szülei a francia-porosz háború elől menekültek biztonságos francia gyarmatra. A helyi gimnáziumban tanult, de különcsége hamar megmutatkozott, ezért társai céltáblája volt. A folytonos bántások elől saját fantáziavilágába menekült, női ruhák tervezésével foglalkozott szabadidejében, és párizsi kifutókról álmodozott. Már az iskolai évek alatt is sikereket ért el kézzel rajzolt jelmezterveivel. Először csak anyjának és nővéreinek készített ruhákat.

Nem sokkal később, 17 éves korában teljesült az álma: Párizsba mehetett tanulni. Vele született tehetsége nem sokáig maradt rejtve, ugyanis a Nemzeti Gyapjútitkárság pályázatán első helyezett lett egy egyszerű fekete koktélruha tervével. Ezután a Vogue magazinban is kezdtek megjelenni alkotásai. A főszerkesztő be is ajánlotta Christian Dior mellé, így ott dolgozhatott egészen Dior 1957-ben bekövetkezett haláláig.

Ekkor vette át a Dior-ház irányítását, de aztán 1960-ban, a szülőföldjén lévő polgárháború miatt katonai szolgálatra kellett jelentkeznie. Húsz napot szolgált Algéria területén, majd idegösszeomlása miatt elektrosokkal és drogokkal kezelték. Ennek következtében drogfüggő lett, így a Dior-ház vezetését is elvesztette. Álmát és egyben hivatását viszont ezek után sem adta fel: egy évvel később örök társával, Pierre Bergével megalapította saját divatházát.

Bergé és Laurent egyébként még 1958-ban találkoztak egy párizsi partin, és egész hamar romantikus szerelem bontakozott ki közöttük. Kapcsolatukat és másságukat ekkor még titkolták a külvilág felé, de halálukig kitartottak egymás mellett. Laurent egyébként is hajlamos volt az önpusztításra, betegesen rettegett a magánytól és a sikertelenségtől. Sokszor nem lehetett könnyű a társának lenni.

Divatháza hamar felkapott lett, hiszen 1966 és 1968 között minden tervezett darabja óriási népszerűségnek örvendett. Ebben az időszakban nyílt meg első ruhaüzlete is Párizsban, amit később számtalan butik követett szerte a világon. Néhány ruhatervével sikerült megbotránkoztatnia a nagyközönséget, mint például a kifejezetten leszbikus nőknek tervezett nadrágkosztümjével. Ha szükségét érezte, neves művészek alkotásaiból is merített ihletet, többek között Shakespeare, Picasso, Van Gogh színeiből és korából, de nagy hatással voltak rá az afrikai motívumok is. A test vonalát tartotta elsődlegesnek tervezéskor, ezért úgy vélte a ruhákat nem szabad túldíszíteni.

Laurent egyébként is hitt a nemek egyenlőségében, megvetette azt a bevett szokást, hogy a ruhákban vannak férfias és nőies darabok. Ennek szellemében tervezte a már említett nadrágkosztümöt, de munkássága alatt még ballonkabátok, nadrágok és blézerek is megjelentek nőknek. Mindemellett továbbra is rajzolt és készített jelmezeket színházaknak, majd később mozifilmekhez. Azt vallotta, hogy a divatirányzatok jönnek és mennek, ezért egyedül a stílus az, ami számít. Az univerzális öltözködés szellemében alkotott, mégis tőle indult el többek között a majdnem teljesen átlátszó női felső. Bátran felvállalta a kor szexuális forradalmát, így teljesen meztelenül reklámozta első férfi parfümjét, amivel újabb botrányt kavart. Mindez a hetvenes évek elején történt.

Sikerei ellenére nem volt boldog ember, habár társa Bergé mindenben kitartott mellette. Mániákus depressziós volt, hangulatingadozások kínozták, néha napokig ki sem mozdult otthonából. Drogfüggő volt egész életében, alkoholtól mámoros állapotban még kocsmai verekedésekben is részt vett. Rajongói így is elfogadták és szerették, és ő maga ugyancsak tisztában volt saját munkája jelentőségével. Bergé 2008-ban, Laurent halálakor így nyilatkozott: „Chanel felszabadította a nőket, Yves viszont erőt adott nekik.” Elmondhatjuk róla tehát, hogy valóban forradalmasította a 20. század divatját.

A tervezéstől 2002-ben vonult vissza, hogy szerelmével a francia tengerparton kiélvezze a nyugdíjas éveket. A vállalatot a Gucci 1999-ben vásárolta fel és tette csoportja tagjává. Nicolas Sarkozy, francia miniszterelnöktől megkapta a becsület érdemrendet. A vég 2008-ban érte utol agydaganat formájában. Eseménydús és tettekben gazdag életéről 2014. júliusában mutattak be egy filmet.